A blog egyik látogatójának, Andi e-mailjének kérésére jutott eszembe egy rendkívüli ötlet, ami talán nem is olyan új, hiszen jómagam is használtam, csak - érdekes módon -  nem tudatosan. Egy olyan módszert fogok most feltárni mely óriási energiabefektetést igényel, de olyan radikális fejlődést eredményez, amilyet legtöbben csak álmodni mernének. Ne ijedj meg! Az óriási energiabefektetés nem feltétlenül nagy, de a haszon, az eredmény sokszorosa a befektetésnek.

Sok jópofa idézetet szoktam olvasgatni, és számtalanszor kezembe akadtak a tanulással kapcsolatos vicces, vagy éppen tanulságos kis szövegrészletek. Ezek egyvelegeként - még évekkel ezelőtt - összeállt bennem egy aranyigazság... talán már olvastam is valahol, de rákerestem és sajnos sehol nem találom ezt a mondatot. Íme:

A legjobb tanulás a tanítás.

Ezen mondat jelentősége túllép az összes tanulási módszeren, hiszen kincset rejt. A "legjobb tanulás" ugyanis csak minimális tanulásból és rengeteg tanításból áll. De hogy lehet tanítani, ha nem is tudsz sokat? A válasz az, hogy nem kell sokat tudnod. Amikor egy könyvet írnak, akkor sem tudják pontosan, hogy mit fognak írni a második vagy századik oldalon: az első oldal majd hozza a többit, talán még jobb ötletet is ad, és talán te magad is meglepődsz majd azon, mennyire jól átlátod a gondolataidat.

Az angolban is lehet ezt a logikát követni. Már említettem, hogy kész szövegeket tanultam meg, de azt még nem mondtam, hogy sikerült olyan sok anyagot megtanulnom. Véletlenül kezembe vettem egy A4-es lapot és kettéhajtottam. Rájöttem, hogy egy szótárfüzethez hasonló  képet kapok, melyet ha összehajtok vagy csak az angol vagy csak a magyar mondatokat látom. Megtetszett nekem, bár magam sem tudtam miért, és elkezdtem begépelni a fontosabb mondatokat, szorgosan, gondosan. A lapok tetejét színekkel "díszítettem", vagyis: volt kék, volt zöld, volt sárga, sőt, még lila fejlécű lapom is volt - mind-mind egy-egy témakört jelölt. Ilyen lapokat gépeltem oldalanként átlag 40 mondattal. Érdekes dolog történt. Valami kínszenvedésnek tűnt ahogy az ember elolvassa az angol mondatot, de - pár pillanattal később - mire le akarja írni, már nem emlékszik rá pontosan: kimarad egy "a" vagy lemarad egy "s" és fel sem tűnik. Majd ahogy az ember visszaolvassa rálel a hibákra, és másodjára vagy harmadjára már nem ejti meg ugyanazt a hibát, vagy ha mégis, azonnal rájön, ellenőrzés nélkül. Mire megírtam egy-egy témakör legfontosabb mondatait, már tudtam az összeset, hiszen én írtam, volt benne kihívás, mivel saját könyvet írtam, és nem mellékesen addig írtam ezeket amíg a könyökömön nem jöttek ki.

Mi a tanulság?

Az, hogy ideje gondolkodni: amikor valaki megír egy könyvet, akkor válik az adott témának igazán a mesterévé = tanítja azt. Bár lehet, hogy addig ő is csak képrészleteket látott, de ahogy összerakta és rendszerezte - kézzel fogható módon! - összeállt benne valami nagyon szilárd dolog. Jóérzéssel tölti el az embert továbbá az is, hogy valami "maradandót" alkotott, ami egyszerű, áttekinthető, minden benne van, de mégsem olyan hosszú és unalmas. Amikor, pár bejegyzéssel korábban beilesztettem egy táblázatot "tanulási piramis" néven, akkor láthattad, hogy 90%-ára emlékszünk annak, amit elmondunk és megteszünk. Ha pedig előveszed írói vénád gyakorlatilag te teremtesz valami újat, amit te mondasz el, a SAJÁT szavaiddal, és te csinálod meg, a SAJÁT stílusodban. Lehet, hogy más számára nem is olyan "hűde jó" a te kis könyved, de számodra maga a tökéletesség. Sok módszerre lehet mondani, hogy kamu, hogy csak fel van fújva, de ez a módszer ész érvekkel egyszerűen elfogadható. 

Vágjunk bele!

Végy egy A4-es lapot,és tervezd el, hogy fog kinézni egy-egy kártya, vagy lap a saját könyvedben. Ha van elképzelésed, ülj le a gépedhez, és kezd el megszerkeszteni: legyen egy következetesen megszerkesztett fejléced; egy rendkívül saját stílusban megszerkesztett címed; legyenek benne képek és színek; ha igazán emlékezni akarsz rá, hallgasd a környezet hangját, vagyis, ha esős idő van szerkeszthetsz valami sötétkék színű lapot, tehetsz rá egy-egy vicces esős képet, ami mégis megízesíti az egész tanulást; tehetsz rá vicces kis aforizmákat, mint pl.: Az alvás azemberi szervezet elengedhetetlen szükséglete, melynek átlagos időtartama: "Még öt perc...." 

Ha jó idő van, akkor tégy ki valami napsütötte képet, ha rossz kedved van, vagy unod a melót keress valami munkagyűlölő idézetet, ami vicces és felvidít. Mindegy milyen őrültségről van szó, a lényeg, hogy ha majd hetek múltán is ránézel az adott lapodra, a saját életed fogod benne látni, és annyira kötődsz majd a megírtakhoz, hogy nem tudod elfelejteni.

Az egyszerűség kedvéért majd feltöltök pár minta lapot, hogy mikre is gondoltam.